A Tolerancia Tour küldetése, hogy Bók László parasportoló 2012 kilométeren keresztül napi átlag 100 kilométeres távot teljesítve, huszonöt nap alatt kijusson egy kézi hajtású triciklivel ( hand-bike ) a 2012-es Paralimpiai Játékok helyszínére, Londonba.



A tolerancia Tour célja, hogy minél több emberrel megszerettesse a sportot és emellett felhívja az egészséges emberek figyelmét a mozgáskorlátozottak mindennapi küzdelmére. Bók László egy példaértékű sportteljesítményre készül, amellyel azt akarja bemutatni, hogy az emberek olykor a hátrányukból is előnyöket tudnak kovácsolni. Bók László terve és próbálkozása mindenki számára követendő, de minimum tisztelendő példa lehet.

Bók László 1988-ban, tizenhárom évesen, Kaposváron egy végzetes fára mászás következtében gerinctörést szenvedett, és mindkét lába lebénult! Azóta tolókocsiban él. A sporttal való kapcsolata azonban teljesebb életet nyújt a számára. László már a balesete előtt is aktívan sportolt, de a nagy eredményeket mégis a tragédia után szerezte.

A Tolerancia Tour küldetése, hogy a parasportoló, Bók László 2012 kilométeren keresztül napi átlag 100 kilométeres távot teljesítve huszonöt nap alatt kijut egy kézi hajtású triciklivel (hand-bike) a 2012-es Paralimpiai Játékok helyszínére Londonba. A tervezett érkezés 2012. augusztus 25.

Tervezett útvonal: Budapest; Budakeszi; Csorna; Ausztria: Bécs – Manthausen – Passau ; Németország - Regensburg-Emskirchen - Vasbühl-Frankfurt-Main-Mayen ; Monshau ; Belgium: Brüszel; Oostende ; Franciaország: Calais; Anglia: Folkestone; London.

Bók Lászlóhoz Karvai Sándor látássérült rally navigátor, autóversenyző is csatlakozott, aki szintén Londonba készül, és a paralimpiára 2012 kilométeres távon egy hónap alatt kíván eljutni a budapesti Brit Nagykövetségről Londonba. A világon egyedülálló vállalkozás, a több mint kétezer kilométeres vakon vezetés és a mozgáskorlátozottsággal dacoló maratoni futó számos szimpatizánst, támogatót és rajongót állít a sport mellé és helyezi nemcsak Európában, de az egész világon is a közfigyelem középpontjába a testi hátránnyal élők integrációs problémáit.



Bók László pályafutása

„1988-ban, tizenhárom évesen, Kaposváron egy végzetes fáramászás következtében gerinctörést szenvedtem, így mindkét lábam lebénult! Azóta tolókocsiban élek. Azonban e mellett elmondhatom, hogy a sporttal való kapcsolatom teljesebb életet nyújt a számomra. Már a balesetem előtt is aktívan sportoltam, bár nagy eredményeket mégis a tragédia után szereztem.

Az úszással kezdtem a balesetem utáni sportpályafutásomat. 1992-ben St. Étienne-ben Ifjúsági Úszó Vb-t rendeztek, ahol kétszeres világbajnok lettem ( 2 arany, 2 bronz érem ). De sajnos orvosi okok miatt nem folytathattam aktívan ezt a sportot. Edzőm tanácsára tértem át a kerekesszékes futásra.

Számos külföldi ill. belföldi versenyen lettem dobogós (Svédország ; Stockholm Marathon , Svájc; Schenkon Marathon, itt tettem szert a legfiatalabbként induló külön díjra, Németország ; Heidelberg Marathon, New York City Marathon.) Az akkor még Bécs-Budapest Szupermaraton néven futó versenyt kétszer teljesítettem.

Az itthon megrendezésre kerülő nagyatádi Triatlon Ironman versenyen már a 10. éve indulok, mint váltótag. Eddig a futás volt az én számom, de célul tűztem ki magam elé a táv egyedüli leküzdését. Az idei évben augusztusi indulással tervbe vettem, hogy eltekerek a londoni Paralimpia helyszínére. E táv hossza közel: 2012 km.

A kezdeményezéshez további sportolók csatlakoztak:

Katona Ottó Mr. Ironman

"1955. 01. 12-én Esztergomban születtem, kilencévesen orvosiműhiba következtében vesztettem el a jobb lábam. 1997-ben rávettek arra, hogy kerékpárral menjek el Budapestről-Párizsba. 1999-ben indultam először váltóban az Ironman triatlon versenyen Nagyatádon, most július 28-án 10.-szer vágok neki egyéniben. 5-ször egyéniben megcsináltam a Bécs-Budapest Szupermaratont, 4-szer a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba Szupermaratont, és a Balaton Szupermaraton 212 km-es távját is teljesítettem. Nike félmaraton, a Budapest Maratonokat az első három hely valamelyikén fejeztem be általában. Eddig a sportpályafutásom során kb. 100 versenyen indultam."


agymáté Sándor

"Televízióban láttam, hogy milyen nemes feladatra készülnek, hogy elkerekeznek a paraolimpia helyszínére. Ekkor gondoltam, hogy én is szeretnék jelentkezni. Sajnos nekem nincs gyakorlatom az efféle feladatokban, de mégis megpróbálnám teljesíteni a távot. Magamról röviden: 2001-ben 32 évesen Debrecenben egy favágás közben leestem a fáról és gerinctörést szenvedtem így deréktól lefelé lebénultam. Azóta kerekesszékben élek. Valamikor iskolás koromban atletizáltam és eredményeket is értem el megyei bajnokságokon."


Terhes Ágota

"2000 nyarán kezdődött betegségem. SM. Központi idegrendszeri károsodás. Négy végtag esetében érintett vagyok. Állapotom hullámzó. Segítségre van szükségem az élet minden területén, de a jobb periódusokban igyekszem lehetőségeimhez mérten önellátó lenni. 17 évesen tanultam meg úszni. Egyből megyei versenyt nyertem. Akkor még épek között. Később sérültként az első versenyemen 5 arany, 1 ezüst, és egy bronzéremmel gazdagodtam. Időeredményem miatt meghívást kaptam a Paralimpiai Válogatott edzőtáborába. Időeredményeim alapján esélyeként készültem Pekingre. Azonban állapotom miatt nem kaptam kategóriát, így Peking elúszott.

Maradt a tömegsport, bár nem mondtam le végleg a versenysportról. Boldogan teszek eleget azoknak a meghívásoknak ahol diákoknak kell bemutatni a sérültek világát, és megismertethetem velük a fogyatékkal élők eszközeit, azok szabályos használatát, s hogy hogyan tudnak ŐK segíteni a körülöttük élő fogyatékos személyeknek. Rengeteg kérdést tesznek fel, s boldogsággal tölt el, mikor egy egészen más hozzáállású fiatal távozik egy egy előadásról. Így is lehet segíteni a szemléletváltozáson. Sokan az épek közül is példaképként tekintenek rám, s nem nyalogatják tovább sebeiket, hanem elkezdenek mozogni.

Állapotomtól, és segítségtől függően veszek részt a Szegedi Sportigazgatóság által szervezett versenyeken, de itt épek között indulok. Nem a győzelem számít, hanem, hogy önmagamnak bebizonyítsam erre még jó vagyok, még ezt is meg tudom csinálni. Az evezés, és a triatlon az ami érdekel a továbbiakban. Rendszeresen járok épeknek rendezett versenyekre, triatlon, duatlon, hosszútáv úszás, stb. a felsorolás a teljesség igénye nélkül. Egyéb sportok: ruggby, kosárlabda, asztalitenisz, monosí, darts, evezés, gyalogtúra, kerékpár túra, falmászás, stb. Az utcai közlekedéshez elektromos kerekesszéket használok, segígséggel, és lakáson belül aktív kerekesszéket használok, de a sportban nagy segítségemre van a négy körsínes, medence kosaras járógépem.

Jövő: az idei évben augusztusi indulással tervbe vettem, hogy eltekerek a londoni Paralimpia helyszínére. E táv hossza közel: 2012 km.

-2013-ban ismét minden rendezvényén részt veszek a Szegedi Sportigazgatóság által szervezett rendezvényeken, versenyeken.

-Körbe kerékpározni Magyarország tavait, s átúszni őket.

2016-os Rio-i Paralimpiai játékok:

evezés versenyszám
-hosszútáv úszás"

Kurcsics Károly

"Rólam annyit, hogy üllőröplabdázok már csak hobbi szinten, síelek versenyszerűen, biciklizek hobby szinten. Guruló műhelyben dolgozgatok."




A Paralimpiai játékok

A paralimpiai játékok története 1948-ban kezdődött azzal, hogy az angliai, London melletti Aylesburyben működő Stoke Mandevillei kórház (Gerincsérülési Központ) brit hadirokkantjaival 1948. július 28-án, a londoni XIV. Olimpiai Játékok nyitónapjával egybeesően, Dr. Ludwig Guttmann professzor, a kórház igazgatója megrendezi az első Stoke Mandeville versenyt. A kórház udvarán a 12 kerekes székes kórházi beteg versenyző részvételével lebonyolított íjászverseny az érintettek számára óriási élmény, s ugyanakkor a parasport fejlődésének kiindulópontja volt.

A világ számára ez az íjászverseny (a mai napig az íjászat az egyetlen olyan sportág a mozgáskorlátozottak számára, amelynek versenyszabályait nem kell a sérültségnek megfelelően adaptálni, demonstrálta és igazolta a hadi sérültek élni akarását, lelki és fizikai erejét. A második világháború alatt 1944-ben alakítják ki az aylesburyi kórházat a gerincsérült hadibetegek kórházává, amelynek vezetője a háború elöl a náci Németországból 1939-ben emigrált, kiváló idegsebész, Dr. Ludwig Guttmann lett.

A kórház orvosai hamar felismerik a játék és a sport hasznosítható szerepét a gyógyítás folyamatában. A sportot a gyógykezelési folyamat részévé teszik, megalapozva a rehabilitációs programok sporttal történő kiegészítését.
A hadisérültek, a sporttal kiegészülő rehabilitációs program rendszerességéből adódóan újra sportolási és versenyzési lehetőséget kaptak. Így a rehabilitációs sport nagyban hozzájárul a fizikai állapotuk, a napi kondíciójuk és erőnlétük fejlesztéséhez. E komplex orvosi és sporttevékenység a pszichikai, lelki egyensúly megteremtését, visszaállítását segítette elő.

1958-ban létrejött az ISMGF, vagyis az International Stoke Mandeville Games Federation (Nemzetközi Stoke Mandeville-i Játékok Szövetsége) elnevezésű szervezet, vagyis az első nemzetközi sportszövetség mozgássérült sportolók számára, amely a Stoke Mandeville-i Játékok keretén belül a kerekesszékes háborús sérültek számára biztosított sportolási lehetőséget.

A nemzetközi szervezetet 1964-ben alapítják meg International Sports Organisation for Disabled (ISOD) („nemzetközi sportszövetség a fogyatékos emberek számára”) névvel. Az 1964. évi tokiói játékokat követően már bemutató jelleggel megjelennek az ISOD-hoz tartozó amputált sportolók nem kerekes székes versenyszámai is. Először 1976-ban a „Torontó olimpiádon kapnak hivatalosan versenyengedélyt az akkori két világszervezettől (ISMGF-ISOD) és a verseny rendezőitől az amputált és vak sportolók. A látássérültek két kategóriában atlétikában és csörgőlabdában, az amputált sportolók kilenc sérültségi kategóriában (atlétika, úszás, asztalitenisz, lövészet és röplabda) versenyezhettek. Ekkor válik véglegessé, hogy ez a sportmozgalom már nemcsak a hadisérülteké, és nemcsak a paraplég; sportolók számára ad versenyzési lehetőséget. Megindult az egyre szélesebb, más eredetű sérültségű sportolói rétegek számára is a versenyzési lehetőség biztosítása.

Magyarország 1983 óta rendelkezik nemzetközi sportszervezet tagsági jogával, mert csak ekkor csatlakozhatott az ISOD-hoz. Az OTSH engedélye után a tagdíj befizetése 1984-ben a New York-i Fáklya Világjátékok előtt, az utolsó pillanatban történt meg. Az eddigi legsikeresebb magyar paralimpiai szereplés 1984-es new york-i paralimpia 13 magyar aranyéremmel.