A MEOSZ bírósághoz fordul a mozgáskorlátozott emberek emberi méltóságát sértő cikk miatt

Beküldve ide: Mozgássérült | 0

Elvártuk – mert evidens, ha valaki ilyen méltatlan írást tesz közzé – hogy Vésey Kovács László, a pestisracok.hu újságírója kérjen bocsánatot az emberi méltóságot és jogokat súlyosan sértő cikke miatt a mozgáskorlátozott emberektől.

Bocsánatot nem kért, egy mondatot törölt a cikkéből, és a portálon ma délután „A MEOSZ úgy érzi, megaláztuk a mozgáskorlátozottakat” címmel lehozták a szervezet közleményét.

A magyar mozgáskorlátozottak emberek mozgalmaként büszkék vagyunk arra, hogy a mozgássérültségből fakadó hátrányaink ellenére mindent megteszünk azért, hogy olyan ellátórendszerek jöjjenek létre, amelyek  a mozgáskorlátozott emberek aktív társadalmi részvételét segítik elő, miközben legalább ekkora erőfeszítést teszünk azért,  hogy minél kevesebben kerüljenek ebbe a helyzetbe – olvasható a MEOSZ. sajtóanyagában.

A cikk a magyar kormány által is fontosnak tartott értékekkel ment szembe. Hiszen, a magyar országgyűlés az Alaptörvényben rögzítette, hogy minden ember egyenlő függetlenül a bőre színétől, vallásától, nemi hovatartozásától, nemzetiségétől és fogyatékosságától stb.. Ez a cikk térdig gázolt át az egyetemes emberi jogokon és sértette meg az Alaptörvényben biztosított alapvető jogokat! A magyar kormány egyértelmű társadalmi üzenete, hogy a fogyatékos  emberek jelentős értéket képviselnek a magyar társadalmon belül is.  Ezt jelzi, hogy kerekesszékes miniszteri biztos  is tagja a magyar kormánynak, s tagja volt a közelmúltban elhunyt kerekesszékes képviselő is.

A MEOSZ nemcsak úgy érzi, de meggyőződése és következetesen ki is tart amellett, hogy az írás súlyosan sérti a mozgáskorlátozott, kerekesszékes emberek emberi méltóságát, ami elfogadhatatlan. Sokszor jeleztük, ám ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy az emberi méltóság nem alku tárgya! Senki nem akar mozgássérült lenni, de ha ilyen helyzetbe kerül, élni akar alkotmányos jogaival.   A közösség tagjai nem kérkednek, nem tüntetnek a helyzetükkel, méltósággal élik a mindennapjaikat. És ez a méltóság éppúgy megilleti őket, mint mindenki mást!

Akár plakáton, akár az otthonaikban, akár az iskolában, akár az élet bármely területén.