A MEOSZ intézkedéseket sürget az írásra képtelen emberek ügyintézésének megkönnyítése érdekében

Beküldve ide: Látássérültek, Mozgássérült | 0

A súlyosan mozgáskorlátozott emberek között számosan vannak olyanok, akik egészségkárosodásukból adódóan (például felső végtagok hiánya, stb.) fizikailag nem képesek aláírásukkal, vagy kézjegyükkel ellátni egy adott okiratot.

A látássérültek problémája hasonló, de esetükben az is gondot okoz, hogy nem tudják az okiratot elolvasni.

A jelenlegi jogi szabályozásból az következik, hogy aki egy adott okiratot akár fogyatékosságából adódóan fizikailag nem képes aláírni, vagy kézjegyével ellátni, az kénytelen közjegyzőhöz fordulni, mert írásbeli nyilatkozatot ilyen esetben kizárólag közokirati formában tehet. A szervezeteinkhez érkező jelzések arra utalnak, hogy ez a helyzet komolyan megnehezíti, bonyolultabbá teszi az érintettek mindazon ügyintézéseit, ahol valamilyen írásbeli jognyilatkozatot kell tenniük, legyen az akár valamilyen szerződés megkötése, banki ügylet intézése, esetleg egy egyszerű hivatali ügyintézés; nem beszélve arról a kiszolgáltatott, megalázó helyzetről, amibe ilyenkor az érintett kerülhet. Volt olyan eset, amikor a négyvégtag sérült kollégával a bank nem kötött számla szerződést azért, mert nem tudja nevét aláírni, más esetben pedig az ügyintéző gondnokság alá helyezést javasolt annak a fogyatékos ügyfélnek, aki nem tudta aláírásával ellátni a részére kiadott parkolási igazolványt.

Mindezen tapasztalatok vezettek oda, hogy a MEOSZ és a MVGYOSZ közösen egy, a problémák részletes feltárását és megoldási javaslatokat is magában foglaló anyagot készített, melyet a Magyar Ügyvédi Kamarával egyeztetve a MEOSZ 2019. február 12-én megküldte (a MEOSZ levele itt olvasható) az Igazságügyi Minisztériumnak a szükséges intézkedések megtétele érdekében, egyúttal személyes egyeztetést kezdeményeztek Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszternél.

(a MEOSZ javaslatai itt olvashatók) A beadvány szerint a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) meghatározná, hogy mi minősül kézjegynek, és a Polgári perrendtartásnak (Pp.) a kézjegy hitelesítésére vonatkozó szabályain is enyhítenének. Eszerint közjegyzői hitelesítés mellett elfogadható lenne, ha két tanú igazolja, hogy az írni nem tudó, vagy nem képes személy az aláírását vagy kézjegyét előttük saját kezű aláírásának ismerte el, illetve ha ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy az írni nem tudó, vagy nem képes személy az aláírását vagy kézjegyét előttük saját kezű aláírásának ismerte el. A Pp, illetve a Ptk. fenti módosításai egyértelműsítenék, hogy írni nem tudó, vagy nem képes személyek esetében a kézjegy – amit nem csak az érintett helyezhet el az okiraton, és aminek formái rögzítésre kerülnek – azonosnak minősül a sajátkezű aláírással. Ez azt is eredményezhetné, hogy az írni nem képes személyek ügyintézése egyszerűbbé válna a jogbiztonságuk sérelme nélkül.

Javasolják továbbá, hogy a végintézkedésre vonatkozó szabályozás módosítását is akként, hogy aki vak, írástudatlan, vagy olvasásra, vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban ne csak kizárólag közvégrendeletet tehessen, hanem ügyvéd által ellenjegyzett magánvégrendeletet is.

Az ingatlannyilvántartási törvényt is módosítani javasolják, mert jelenleg azt írja elő, hogy írásra vagy olvasásra képtelen személy jognyilatkozatán alapuló bejegyzéshez, a nyilatkozat közokiratba foglalása szükséges. Ezt kiegészítenék akként, hogy ügyvéd, illetve kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba foglalás is elfogadható lenne.

Az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Dr. Gyimesi Tamás Ferenc válaszlevelében arról tájékoztatott, (a válaszlevél itt olvasható) hogy a tárca szerint a hatályos jogszabályok az írásra testi, érzékszervi fogyatékosságuk miatt nem képes személyek számára garanciaként szolgálnak. Egyebek mellett azzal érvelt: a jogalkotó célja, hogy védelmet biztosítson az érintettek számára azzal hogy, különböző ügyletek megkötéséhez, vagy nyilatkozatok megtételéhez közjegyző közreműködését, vagy más „garanciális személy” részvételét írja elő. Hosszú távon szükségesnek tartják figyelemmel kísérni a szabályozás gyakorlati megvalósulását és vizsgálni, hogy azok mennyiben képesek hatékonyan szolgálni az érintettek érdekeit. Az ígéret szerint minderről a MEOSZ-t tájékoztatni fogják.

A MEOSZ hangsúlyozza: a MEOSZ és az MVGYOSZ közös javaslatai fókuszában ugyancsak az érintettek jogbiztonsága áll, azonban a Szövetség azért küzd, hogy a jogszabályok úgy biztosítsanak maximális védelmet az érintettek számára, hogy közben a mindennapi ügyintézésüket is egyszerűbbé tegye, elősegítve ezzel az önrendelkező életet. A MEOSZ erre figyelemmel folytatja az érdekvédelmi munkáját.