Elhalasztott földkerülés: kis oroszlán, plüsskutya és napló egy hajóban

Beküldve ide: Mozgássérült | 0

Hamar médiasztárok lettek, a vitorlázásoktató, a mozgássérült tanítványa és egy önmaga megismerésére vágyó lány, akik 160 napig kikötés nélkül hajóznának, hogy megmentsék a Földet. Egyetlen egy kérdésemre nem tudtak csak válaszolni két héttel a tervezett indulás előtt: honnan vesznek hajót mindehhez?

Évekkel korábban valaki viccelődve vetette oda a vitorlázási szenvedélyéről közismert Légrádi Márknak, na és mikor indulsz el föld körüli útra? 2008-ban, vágta rá a fiú, habozás nélkül. Tartani szerette volna a szavát, így kezdődött ez az egész. „Márk azt mondja, mindig azt kell tennünk, amit az élet felkínál. Mivel most én vitorlázom megállás nélkül, mondván nekem kell gyakorolnom, ezért számára az élet most azt a lehetőséget kínálja, hogy egyfolytában aludjon. Egy filozófus veszett el benne.” (Réka – részlet a 24 napos balatoni felkészülés hajónaplójából.) A 23 esztendős Kézdi Réka nagyot nézett, amikor a vitorlázást oktató Márk feltette neki a kérdést. Megkerüljük a Földet? – ízlelgette a lány. Aztán határozott igent mondott rá. „Végigcsináltam a 24 órás ébrenlétet kormányzással, navigációval együtt… Azt hiszem kicsit jobban megismertük egymást, és talán tisztábban látjuk már, hogy mire vagyunk képesek, és mi az, ami még több gyakorlást igényel. Akad ilyen is bőven.” (Krisztina – részlet az adriai felkészülés hajónaplójából.) A 39 éves Szilágyi Krisztina közgazdász, de diplomataképzőt is végzett, sőt a nemzetközi bormarketing területén is szerezett tapasztalatokat. Volt sajtószóvivő és egyetemi előadó. Vitorlázni szintén Márktól tanult. Legalább 1,5 éve töprengett már egy olyan hosszú utazáson, amely lehetőséget adna önmaga megismerésére, amikor váratlanul megszólalt a telefonja. Márk hívta, hogy megkérdezze, lenne-e kedve megkerülni a Földet? „Még ugyan nincs vége, de azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy Réka ragyogóan megállta a helyét. Az volt a cél, hogy kitoljuk a fizikai és pszichikai tűrőképessége határait és ez sikerült. Azt hiszem nem voltam mindig elbűvölő vele, ez persze nem is volt cél, éppen ellenkezőleg. Alázattal és óriási elszántsággal állt helyt a szélsőséges körülmények között is. Mert ugye mindenképpen szélsőséges az, hogy a nap minden percében látjuk a partot, de nem kötünk ki, nem alszunk, és csak egymást nézzük és erre valójában senki nem kényszerít bennünket, csak a magunk elhatározása.” (Márk – részlet a 24 napos balatoni felkészülés hajónaplójából.) – Az út egyik célja az, hogy bebizonyítsuk: a csonka jobb végtaggal született Réka épp úgy képes lesz helyt állni fizikailag, és pszichésen is, mint Krisztina vagy én – mondja a 30 éves Légrádi Márk, aki 24 éve vitorlázik, nyolcéves tengeri gyakorlattal. – A másik terv pedig mintát adni a környezettudatos viselkedésre, hogy megóvjuk a Földet. A hajón bioélelmiszereket fogyasztunk, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, a motort meg lelakatoljuk, mert energiatakarékosságból csak a szél segítségével szeretnénk haladni. Újságok, televíziós csatornák és rádióadók kísérték figyelemmel a három elszánt fiatal felkészülését: Réka és Márk „szituációs gyakorlatként” 24 napot hajózott kikötés nélkül a Balatonon. Aztán mindhárman tengerre szálltak, és a horvát Adriát járták egy hétig. Márk elképzelése szerint komoly tempót diktálnának, úgy számolja, 160 nap kell ahhoz, hogy körbeérjenek. Ez alatt pedig nem kötnek ki, nincs az a műszaki hiba, vagy betegség, ami erre rákényszerítheti őket – állítja. Hiszen megtanult vitorlát varrni, és biztos benne, bármit meg tud javítani. Mindhárman részt vettek egészségügyi továbbképzésen is, minden szükséges gyógyszer ott lesz a csomagjukban. Kiszámolták egy szakács segítségével azt is, milyen alapanyagból mennyi kell erre a 160 napra. Nem terveznek nagy lakomákat, különböző konzervekre és tésztákra alapozzák a menüsort. Krisztina néhány üveg jó bort is hozzáválogat ehhez, hogy mindig alkalomhoz illő nedűvel koccinthassanak Gibraltár, az Egyenlítő vagy az Antarktisz környékén. Felváltva kormányoznának, főznének, pihennének… Tapasztaltabb vitorlázók értetlenkedve csóválták a fejüket a különös vállalkozás hallatán. Talán csak azért, mert a hangzatos célok mögött valami értelmet is kerestek. Földet már sokat kerültek – sorolták a kritikusok –, így, azaz kikötés nélkül, ráadásul veszélyes, és élvezhetetlen. A tervezett útvonalat is elhűlve tanulmányozták: Splitből a Jóreménység foka felé, majd az Antarktisz „megkerülése” Tasmánia irányába, a Horn-fok felé, onnan pedig vissza Gibraltárhoz? „Biztos tévedésről van szó – fogalmazott az egyikük –, a hajózók általában az ellenkező irányba indulnak a szelek, hurrikánok, hullámok miatt”. Márk azonban azt állítja, így van jól minden. Szándékosan nem kértek tanácsot senkitől. Amit tudniuk kell, azt kinézték az internetről. Szeptember elején találkoztam velük először, rövid beszélgetés volt, tévéfelvételről érkeztek és rádióriportra siettek. Elmesélték, hogy sárkányhajósok húzzák ki őket majd a nyílt tengerre a spliti kikötőből, hogy az alkalomhoz illő legyen a földkerülés antréja. Egyetlen egy kérdésemre nem tudtak csak válaszolni, honnan lesz hajójuk. Két hét volt hátra az indulásig. Szeptember 21-ről október 5-ére halasztották a rajtot. Október elején azt mondták, november 10-ig mindenképpen el kell indulniuk. A héten aztán a következő levelet kaptam: „Az expedícióhoz szükséges ruházathoz, élelmiszerekhez, technikai felszereléshez, illetve az energiatermeléshez szükséges berendezések nagy részéhez sikerült ugyan hozzájutni, a hajó megvásárlásához elengedhetetlen anyagi forrásokat azonban nem tudtuk teljes egészében összegyűjteni. November 10-e volt az indulás utolsó, idei lehetséges időpontja. Ezt követően az időjárás nem teszi lehetővé az Antarktisz biztonságos megkerülését. Az anyagi források szűkössége miatt azonban nem marad el a tervezett vállalkozás. A tervek szerint új fund raising és marketing tervvel folytatódik az expedícióhoz szükséges pénzügyi források felkutatása…” Márk a kabala oroszlánját vinné el magával az útra. Réka azt a plüsskutyát, amelyik születése óta, azaz 23 éve a legnagyobb kedvence. Kriszta pedig a naplóját. – Ez egy olyan kihívás, ami erőt adhat egész életemre – mondta Réka. – Lépcsőfok és bizonyítás – mondta Márk. – Remélem, nem úgy szállunk ki majd a hajóból, hogy soha többé nem akarjuk látni egymást – mondta Krisztina. Hírforrás: Népszabadság

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


7 - négy =

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..