Létezhet még új látásmód több tucat megvalósult EU-finanszírozású fogyatékosügyi program után?

A látássérülés az emberek többsége által az egyik legsúlyosabbnak és legnehezebben elviselhetőnek tartott fogyatékossági forma. Az ehhez társuló tévhitek, sztereotípiák és negatív attitűdök nem csak az érintettek foglalkoztatását, hanem az ők és hozzátartozóik széles értelemben vett társadalmi részvételét is súlyosan gátolják.

Magyarországon a fogyatékos emberek a munkaerő-piacon sokoldalúan hátrányos helyzetű csoportot alkotnak. Köztük a látássérült személyek munkaerő-piaci helyzete különösen rossznak mondható. A számukra elérhető pályák behatároltak, piacképtelenek, a „vakszakmák”, mint pl. telefonközpont-kezelés, elavultak. Az értelmiségi pályákon a látássérültség rizikófaktor, a humán pályák pedig egyébként is telítettek. Magyarországon a vak és gyengénlátó személyek száma a 2001. évi népszámlálási adatok szerint 64558 fő. Jellemző adat, hogy 30 %-uk még az általános iskolai végzettséget sem szerezte meg, további 37 % pedig ezen túl más oktatásban nem vett részt. A szakmunkások aránya 8 %, az érettségizetteké 17 %, a diplomásoké pedig 7%. Ezek az arányok mindenképpen arra engednek következtetni, hogy a látássérült emberek iskolázottsága különösen indokolja a képzéseken keresztüli segítségnyújtást. Gazdasági aktivitásukat jellemzi, hogy a 15 évesnél idősebbek 42 %-a saját jogú nyugdíjas, 18 %-a rokkantsági nyugdíjas, tehát a munkaképes arány 40 %. A 25823 fő munkaképes látássérült személy 10 %-a inaktív, 13 %-a eltartott, 3 %-a munkanélküli és mindössze 14 %-a foglalkoztatott, ami a 2001-es adatfelvétel óta lényegesen csökkent.

A látássérült emberek oktatása, különösen a szakképzés komoly hiányosságokat mutat, így ezek az emberek a látássérülésükön túl is hátrányban vannak a munkaerőpiacon. A problémát fokozza, hogy a felnőttképzéssel foglalkozó intézmények zöme egyáltalán nincs felkészülve vak vagy gyengénlátó hallgató fogadására, a speciális segédeszközök hiányánál azonban nagyobb gondot jelent az oktatók felkészületlensége és idegenkedése a fogyatékos hallgatók tanításától. A VGYKE. által ismert néhány kifejezetten vak és gyengénlátó személyek bevonásával zajlott EU-finanszírozású átképzési és foglalkoztatási projekt eredményes volt, ám félő, hogy a programok során felgyülemlett tapasztalatok hosszú távon elvesznek, nem válnak széles körben ismertté és így a jövőben nem vagy csak korlátozott mértékben hasznosulnak. Ugyanakkor fokozott társadalmi elvárás, hogy az egy-egy főre jutó több millió forintból létrehozott eredmény látható és kézzel fogható legyen, ezért fontosnak tartja a szervezet, hogy a sok kis eredményt összegyűjtve, együttesen mutathassák be a szakmának és a nagyközönségnek. A foglalkozási rehabilitáció és a nyílt munkaerő-piaci integráció elengedhetetlen feltétele a munkáltatók együttműködése, amihez nélkülözhetetlen a témával kapcsolatos ismereteik, információik bővítése, kiegészítése, a téves vagy valótlan tudás helyesbítése, a félelmek, előítéletek lebontása, a fogyatékos emberek iránti tolerancia növelése, az empátia, elfogadás megteremtése. Ezért kiemelt feladatuknak tekintik a munkáltatók tájékoztatását, képzését is. Ebben a folyamatban szükség van azokra a közreműködő személyekre is, akik támogatják a munkaadók és a fogyatékos munkavállalók közti kapcsolat megteremtődését, átsegítik mindkét felet a kezdeti nehézségeken.

Mindezen problémákat szem előtt tartva a VGYKE 2005 és 2008. között két EU-finanszírozású program megvalósításával igyekezett megoldási módokat kidolgozni és felkínálni valamennyi érintett részére. „Partnerünk Európa” c. programjuk keretében 36 látássérült személy alternatív képzését és foglalkoztatását, illetve folyamatos pszichoszociális támogatását valósították meg, míg „Tudás és kompetencia” projektük során 45 szociális szakembert és önkéntest vontak be a látássérült emberek foglalkoztatását támogató önismereti és szakmai képzésbe.

„Új látásmód” projektük a korábban megvalósított HEFOP programjaik eredményei mellett szakembereik szakmai nyitottságára és a látó-látássérült kommunikáció szervezetükön belül megfigyelhető kiegyensúlyozott voltára épül. „Ilyen keretek között érezzük csak megteremthetőnek a vak és gyengénlátó emberek társadalmi befogadását, szakmai elismerését, így ebben a szemléletben élen járva igyekszünk ezt a fajta gondolkodásmódot népszerűsíteni tevékenységeinkkel.” – mondta Németh Orsolya szakmai vezető.

A VGYKE az egyetlen olyan látássérült személyekkel foglalkozó szervezet, amely egynél több EU-finanszírozású projekt megvalósításán van túl, így tapasztalataik átadása a hasonló területen működő szakmai szervezetek számára is fontos lehet. A konzorciumi partnerként bevont Egészséges Szervezet, Egészséges Munkahely Alapítvány a szervezetfejlesztés és a szupervízió módszereinek a programba való integrálásával járul hozzá a célként kitűzött új látásmód kialakításához és elterjesztéséhez.

A projekt fő célja a vak és gyengénlátó személyek képzési és munkaerő-piaci integrációjának előre vitele, amit ismét új szemszögből közelítenek meg. Hosszú távon céluk a látássérült emberek társadalmi, elsősorban munkaerő-piaci reintegrációjának elősegítése, az ehhez szükséges feltételek megteremtődéséhez való hozzájárulás a projekt keretében létrejövő eredmények, termékek révén. A program 17 hónapos időtartamban, 2010. február és 2011. június között valósul meg közel 32 millió forintos EU-s támogatással az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával.

A program fő elemei:
1. A korábban a fogyatékos emberek foglalkoztatottsági helyzetének javítása érdekében megvalósult EU-finanszírozású programok „utókövetése”, az eredmények összegzése, annak „vizsgálata”, hogy milyen eredményt hozott a több százmillió forintnyi EU-támogatás felhasználása.
2. A vak és gyengénlátó, illetve más fogyatékos emberek munkaerő-piaci beilleszkedését segítő, támogató mentorok integrált szemléletben megvalósuló képzése ép és fogyatékos résztvevőkkel, látássérült és látó oktatókkal.
3. A látássérült emberek potenciális munkáltatói részére ún. érzékenyítő tréningek, szemléletformáló programok megvalósítása. Cél a látás hiányával és a segítetti/segítői szereppel kapcsolatos saját élmények nyújtása, ezen keresztül pedig az egyes személyek fogyatékos emberekhez való viszonyulásának újradefiniálása.
4. A felnőttképzéssel foglalkozó intézmények tájékoztatása, saját élményű tapasztalatok adása és információnyújtás a látássérült emberek képzési és foglalkoztatási lehetőségeiről az ország legalább három régiójában.

A nyilvánosság folyamatos tájékoztatását igen fontosnak tartja az egyesület, mivel a köztudatban a fogyatékos emberekről alkotott kép még mindig nem reális, gyakran mitikus, hiedelmeken alapul, sajnálattal és szánalommal teli. „Hiszünk abban, hogy a szervezetünkben látó és látássérült szakemberek által megvalósított közös munka és szakmai együttműködés sokak számára példaértékű lehet.” – hangsúlyozza a projekt szakmai vezetője.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .