Vakok tanulnak okostelefonozni – Szolnokon is

Beküldve ide: Látássérültek | 0

Látó ember számára szokatlan jelenségnek tűnhet egy okostelefont nyüstölő vak látványa. Az pedig egyenesen zavarba ejtő, ha úgy tűnik, az illető kikapcsolt készüléken pötyög, többen ilyenkor úgy vélik, szegény, segítségre szorul. Pedig a látás hiánya korántsem jelenti azt, hogy valaki ne boldogulna egy ilyen eszközzel. Sőt, vakoknak nagyon is hasznos segítség lehet egy ilyen kis számítógépes funkciókat is hordozó telefon. Persze, e készülékeket is meg kell tanulni kezelni. Szerencsére ma már Szolnokon is van, akitől a sorstársak elsajátíthatják e készségeket.

A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének munkatársa, a maga is vak Lukács Ágota vezeti be a digitális világ rejtelmeibe a rehabilitációs központ egyik projektjeként a látássérülteket. Ágota szoftverüzemeltető OKJ-s végzettséggel és jelentős számítógépes gyakorlattal rendelkezik – vakvezető kutyája nevében Facebook-oldalt is vezet –, ismeri a hozzá hasonlók nehézségeit, így igazán alkalmas a feladatra. Bár ő hangsúlyozza, hogy nem tanár, hanem „számítógép-használat tanulását segítő személy”. – Egy látássérült embernek sokkal többet meg kell tanulnia, mélyebben bele kell ásnia magát az informatikába ahhoz, hogy tudjon boldogulni a számítógéppel, mint egy látónak. Egy látással rendelkező csak ránéz a képernyőre, odatolja az egérmutatót és rákattint az ikonra, ha el akar indítani egy alkalmazást. Egy vak embernek viszont fejből tudnia kell, hogy pontosan mit, hol talál, hol keresse. – Emiatt fontos, hogy olyan embertől tanuljanak a többiek, akinek ebben van gyakorlata. A hátulütője viszont az, hogy a nagyító szoftvert használó gyengénlátóknak én nem tudok segíteni – magyarázta Ágota, aki főleg az iPhone kezelését oktatja, már csak azért is, mivel ilyen készülékeket tud adni az egyesület a tagjai számára. Egy látássérültnek pedig sokkal nagyobb szüksége van beszélő okostelefonra, iPhone-ra, amit magánál hordhat, mint egy asztali számítógépre. – A kommunikáción túl e készülékeket használhatják többek között pénzfelismerésre, színek észlelésére, dokumentumok felolvasására, a rutinosabbak internetezhetnek is rajta. Persze azért használatuk elsajátítása nem olyan egyszerű. – Olyasvalakit a legnehezebb megtanítani, aki soha nem használt korábban ilyen eszközt, és sem a tízujjas gépelést, sem a Braille-írást nem ismeri. A nagyon idősek, az ízületi- vagy mozgáskoordinációs problémákkal küzdők az okostelefon kezeléséhez szükséges gesztusokat, az egy vagy több ujjal végrehajtandó műveleteket, a koppintó, pöccintő mozdulatokat is nehezebben sajátítják el. De hogyan is zajlik egy ilyen oktatás? – Először is az illető kezébe adom a telefont és bekapcsolom rajta a súgót, hogy be tudja gyakorolni a gesztusokat. Amit ő végrehajt, a telefon visszamondja, így kiderül, hogy például hiába akart kétujjas érintést, ha csak egyujjasra sikerült. Van, hogy megfogom az illető kezét, és együtt végezzük el a műveleteket. – Ha már tudja használni a telefont, tud hívást kezdeményezni, fogadni, a névjegyzékben keresni, akkor kezdjük tanulni például az óra, az ébresztő, időzítő használatát, az emlékeztetők és üzenetek írását, és csak ezután jöhet az internetezés, az olyan érdekesebb alkalmazások használatával, mint a Skype, a Messenger, Viber, Facebook stb. Nem kell félnie a látássérülteknek a digitális technikától. – Én is tartottam kezdetben az érintőképernyőtől, hiszen először nyomógombos beszélő telefonom volt. De az a fajta készülék mára „kihalt”, az alkalmazások is elavultak. De volt lehetőségem, hogy relatíve olcsón iPhone-t vásároljak. Szerencsére könnyen megtanultam azt is kezelni, de én ugye előtte már javában használtam a számítógépet – árulta el Ágota. A kikapcsolt képernyő megtéveszti a látókat Ágota sem kapcsolja be soha saját készülékén a képernyőt, amin sokszor meglepődnek a látó járókelők. – Egyszer buszon akart segíteni nekem egy illető. Braille-lel írok okostelefonon is, sötét képernyővel, eközben rendszerint magamtól elfordítva tartom a telefont. Így tudom két kézzel fogni és több ujjal gépelni rajta. Megesett már, hogy rám szóltak, rosszul tartom az eszközt, és ki van kapcsolva, sőt fel is ajánlották, hogy segítenek bekapcsolni. – Az is emlékezetes, mikor vonaton elektronikus jeggyel utaztam, és jött a kalauz, de még nem állítottam át a képernyőt, hogy látható legyen. Szólt is a jegyellenőr, hogy „elnézést, de le van merülve vagy nincs bekapcsolva a telefonja! Segítsek?” Persze nevettem, és mondtam neki, nyugodjon meg, mindjárt látni fogja a jegyet. – Gyakran meg fülhallgatót használok, miközben a készüléket a zsebemben nyomkodom. Olyankor nem tudhatja, aki lát, hogy netán az interneten böngészek, felolvastatok valamit, vagy zenét hallgatok, mint sok látó is teszi. Akadnak ügyes tanítványok Legaranyosabb: a múltkor egy új kliensem érkezett, akinek van már okostelefonja, csak nem beszélő fajta, és ő már annyira ügyesen használta a telefont – van neki pici látásmaradványa –, hogy óra végén, mikor elvettem tőle a telefont, megnéztem, be van-e kapcsolva a képernyő, vagy sem. Annyira ügyesen használta teljesen elsötétített képernyővel is, hogy azt hittem, a látását is használja. De kiderült, hogy nem, csak nagyon ügyes.– árulta el Ágota. (Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


* öt = 35

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..